Lássuk, hogyan tudja megbuktatni a Fidesz a kormányt!
Először is: önmagában sehogy. Hiába elég (még az új "Alaptörvény" szerint is) a képviselők egyötödének a támogatása egy konstruktív bizalmatlansági indítvány benyújtásához, a "lázadó" fideszesek önmagukban nem lesznek képesek biztosítani a szükséges feles többséget.
Ehhez nézzük meg a jelen helyzetet:
Ez ugye elég egyértelmű.
Ha (a korábbi posztoknak megfelelően) feltesszük, hogy a Fidesznek legalább egy része megelégeli a támogatottsági mélyrepülést és a kormány tevékenységét, és szintén elfogadjuk, hogy (már csak a politikai retorzióktól való félelem okán is) a sikeres váltásban érdekeltek, akkor a következőkre jutunk:
- önmagukban a lázadó fideszesek nem képesek leváltani a kormányt (nem valószinű, hogy egyszerre csak, csendben 85%-ot meghaladó támogatottsága lenne a párton belül a váltásnak);
- ezért szövetségeket keresnek majd.
Mivel az Orbán-kormány leváltása (a Fidesz részéről legalábbis) csak a mostaninál "nemzetközileg együttműködőbb" kormánnyal elképzelhető, így a Jobbik már ki is esik, mint potenciális szövetséges. A "demokratikus ellenzék" ugyanakkor saját (MSZP, DK esetében: maradék) hitelét veszíti el, ha egy ilyen esetben nem támogatja Orbán leváltását egy jelentősen nyugatosabb, "szakértő" vezetésre.
Ha ennek alapján (némileg egyszerűsítve) elfogadjuk, hogy a "gyorskocsi utcaiak" támogatják, a Jobbik pedig elutasítja a váltást, akkor a Fidesz képviselői közül 54%-nak, azaz a 226 főből 122-nek a támogatása szükséges.
Egy ilyen, "új" parlament megoszlása itt látható (ahol az új elnökhöz pártolt fideszesek a "Lázadók", a továbbra is Orbánhű képviselők a "Bukottak" (utóbbiak fidesz és KDNP-ek egyaránt)):
(Ebben az esetben azzal a logikus feltételezéssel éltünk, hogy a KDNP képviselői mind hűségesek lesznek Orbánhoz; ez erősen valószinű, tekintve, hogy nélküle a Parlament közelében sem lennének)
Persze, az egész gondolatmenetből már csak egy dolog hiányzik: az új kormányfő személye. Aki emlékszik még, hogy milyen komédia zajlott az MSZP-ben, mire Bajnait előrántották a kalapból, az sejtheti, hogy ez az egész talán legnehezebb része.
Az új jelöltnek ugyanis számos feltételnek meg kell felelnie, de ezek a legfontosabbak:
- elismert a jobboldalon (nyilván, különben nem jelölik);
- elismert, de legalábbis elfogadható a baloldalon is (különben nem lesz elég a támogatottsága a szavazáskor);
- a "külföld" is elhiszi róla, hogy nem csak demokratikusabb és szavahihetőbb lesz, mint a mostani banda, de a számokhoz is jobban ért majd (különben még sem le se zajlik a szavazás, de már összeomlik a forint).
Hogy van-e, lesz-e ilyen személy; ez még a jövő zenéje. Mindenesetre jó lesz fülelni; ha tovább folytatódik a mostani "kormányzás", vagy ha megbukik egy ilyen váltási kísérlet; vagy ha az IMF/EU/"szabadkőműves összeesküvés" buktatja meg a kormányt, az elkerülhetetlenül Jobbik győzelemhez vezet.